2011. december 30., péntek

Amikor minden remény halni látszik....

Akkor ha kérsz, kapsz is. Mégha ez a szöveg eredetileg másról is szólt, nekem akkor is a bennem dúló vihart csengi vissza. Ez tart még itt... Hogy menni könnyű, bármiből. Kapcsolatból az élettől. Menni könnyű, ahhoz kell erő, mersz és bátorság, hogy maradni tudjon az ember és kitartani türelemmel. Tanulni elfogadni azt, amit kap, akármilyen kicsi is az. Maradni....

Ákos, Nézz szembe vele

Hazug itt a tél
Folyton a tavaszról beszél
De közben süvít csak a szél

Itt nyomorít a nyár
A tüze mindent felzabál
Az ember enyhet nem talál

Itt nem közös az ég
Nem csoda, ha nincsen közösség
És minden álmot fog a fék

Elmenni innen messzire
Nem lenne válasz semmire
Nem lehetsz gyenge ennyire
Feledni és feladni kész
Veled lesz úgyis az egész
Innen akármerre mész
Maradni igazán merész
Állj meg és nézz szembe vele

Hiába minden szentbeszéd
Ha süket egy egész nemzedék
Jó volna, ha magadon kezdenéd

Nézz csak szembe a korral
Amelyik mindig bosszút forral
Egymást őrli minden oldal

Elmenni innen messzire
Nem lenne válasz semmire
Nem lehetsz gyenge ennyire
Feledni és feladni kész
Veled lesz úgyis az egész
Innen akármerre mész
Maradni igazán merész
Állj meg és nézz szembe vele

Csak annyit mondok, hogy nagy néha gondolkodj

Ha sokat zörgetsz az ördög ajtaján
Egyszer kinyitja neked majd talán
Öröme fájdalom
A szava bánt nagyon
Vigyora biztos gyilkos és kaján

Minden bilincsed éget
Évek szítják a feszültséget
Ne tévedj
Ha választhatsz
Akkor válaszd azt
Aki már rég kiválasztott téged

Ne menekülj el, csak ezt ne
Tudod, hogy létezik éteri eszme
Ha az ostobát
Játszanád most tovább
Maradék hited is odaveszne

2011. december 28., szerda

Év vége felé...

Idén munkában töltött utolsó napom kimerítőbb volt, mint eddig bármikor. Küzdöttem. Saját magammal, az emberekkel, de miért? Végtére is számít az? Azt hiszem nem. Ami számít, hogy még élek. :) Hogy a Sárkány Éve mit hoz, azt csak a Sárkány tudja, amit a lábamon is tekereg. Talán felismeri magát és hozzám törleszkedik kicsit, hogy megmelegedjék. Talán hoz egy kis életet is, egy kis erőt és tüzet magából. Folyamatosan fakadok fel, mint a gennyedző seb. Segítséggel ugyan, de rá vagyok kényszerülve, kényszerítve, hogy foglalkozzam önmagammal. Hálás vagyok a barátnőimnek, akik onlány ugyan, de kíméletlenül visszapofoznak önmagamhoz. Halogattam, és halogatnám a lépéseket, mert félek. Félek belemenni az ismeretlenbe, feladni egy érzést, feladni azt a nőt, akit ki tudott hozni belőlem a régi új kedves. Az a régi új, aki úgy tűnik ismét csak régi lesz. Nehéz és fáj ezt feladni, ezt a pillantban létezni tudó, önmagát maximálisan elfogadó és elégedett nőt, aki mellette lettem. Mert az ujja arra bizonyos gombra illik, ahogy mindene passzol hozzám. Amikor az ember lánya megleli a számára minden téren elfogadható és megfelelő partnert, aki viszont őt nem akarja, az igen nagy csalódás. Jobban fáj, mint a házasságom elvesztése. Ember küzdj és bízva bízzál - ahogy Madách is mondta, de mi végre bízzak, és miért küzdjek. Magamért, mondaná a barátnőm. Igen, magamért... Azt hiszem ezt kell igazán megtanulnom. Önmagamat elfogadni, ha már fel kell adnom, akire vágytam...
Idén nem valószínű, hogy írok még. Kívánok mindenkinek boldogabb, sikeresebb és jobb új esztendőt. Csínján a fogadalmakkal! Én nem fogadkozom, csak igyekszem a szívemre többet hallgatni és megpróbálok nem félni. Mindenkinek minden jót kívánok! Majd jövőre folytatom :)

2011. december 19., hétfő

Kis karácsony Nagy Karácsony...

Az első évem, az első karácsonyom 9 év után, amiben magam leszek. Na jó annyira nem magam, mert itt lesz a macska és én is magamnak, de önmagamon kívül senkivel nem tudom megosztani. Bár, mit is? Hangulat és várakozás nélkül, miről szól a karácsony? Megbocsátásról? Újra kezdésről? Családról? Szerettekről? Bevallom, fogalmam sincs. Talán akkor fogom megérteni, ha gyerkőcöm lesz, ha lesz.
Nem érzem jól magam, mert félek, félek attól, hogy így marad félek, hogy a pillanatok, amiket megosztanék, csupán pillanatok maradnak és csak nekem. Egy barátom azt mondta elengedni annyit tesz, mint megengedni az Életnek, hogy legyen bármi is az nekem lesz jó, mégpedig pont úgy, ahogy történni fog. Mert bárhogy lesz is, az engem szolgál majd. Belátom, eddig így volt. Minden, ami történt minden, amit kaptam, akár kárpótlásul, akár okulásból is, de arra felé terelt, hogy önmagamhoz térjek vissza. Önmagamhoz, akitől a legjobban rettegek. Érdekes volt erre rájönnöm, de az hiszem kellett is. Nos, fogalmam sincs mi lesz. Nem tudom, hogy alakul az életem, de talán nem is fontos tudonom. Lesz, ahogy lesz történjék bármi is, úgy lesz a jó nekem, mert arra lesz szükségem.
Hálás vagyok az elmúlt időkért, hálás vagyok az elmúlt kapcsolatokért, a házasságomért is bár az tönkrement és minden pillanatért, amit az utóbbi hónapokban átélhettem. Hálás vagyok azokért, akik mellettem álltak, és még mellettem állnak, hálás vagyok a barátaimért, a szüleimnek, az Anyósomnak, akire felnézek. Hálás vagyok azért, hogy itt lehetek, hogy egyáltalán élhetek, hogy tapasztalhatok és tanulhatom önmagam. És hálás vagyok azért, hogy szerethettem, és szerettek bízom benne, hogy ebből még részesülök, mert végtére is miről szól az élet, szeretni és szeretve lenni. Hogy önmagam képes vagyok e szeretni feltétel nélkül? Hogy képes vagyok e elfogadni azt, hogy tökéletlen és gyarló módon bukdácsolom végig az életem? Hogy tudom e azt modnani magamnak semmi baj, én nem haragszom rád megértelek, mert félsz? Azt hiszem igen. És hogy mire vágyom egy kapcsolattól, és egyben önmagamtól a kapcsolatban? Beszélgetésre, figyelemere, tiszteletre, kényeztetésre és ha a kémia is működik a bizalom és a vonazalom elegyeként, akkor hosszú és kellemes együttlétekre, amiben mind az öt érzékemmel adhatok és kaphatok az itt és mostban. És ha ez jól működik akkor arra vágyom, hogy adhassak, önmagamnak, a másiknak magamból. És ha az Ég is úgy akarja, akkor életet is adhassak.
Kis ömlengésem most lezárom, és kívánom, hogy mindenki vágya teljesüljék, hogy az Élet mindenkienk ott és azt adja meg, amire a legnagyobb szüksége van ahhoz, hogy önmaga tudjon maradni.
Békés boldog ünnepeket, szeretetet és nyugalmat. Hogy mindezt azokkal és ott tölthessétek, akikkel lenni szeretnétek, legyen ez a család, a kedves vagy bármi és bárhol másutt. A legjobbakat!

2011. december 5., hétfő

Magyarázat...

Kedves Mindenki! (aki olvassa)

Nem azért postolgatok itten dalszövegeket, videjókkal, mert unatkozom :) Ezúton kérek elnézést, ha nem ilyenekre számítottatok, de nekem ezek a szövegek most nagyon kifejező értékűek. Azon időszakon, amin vergődöm át magam, súlyos leckék árán, ezek a szövegek, dalok segítettek még a barátokon kívül. Fogok mást is postolni ígérem, mesélni is fogok, de egyelőre ehhez még idő kell.
Most Polyák Lilla Itt és Mostja él bennem a legjobban a kapcsán, amit érzek az illető iránt. Ahogy a barátnőm mondta, vagy így fogom lezárni, vagy így fogom kiszenvedni, hogy együtt legyünk. Áment rá, mert én is ugyanezt érzem.

Akkor mindenkinek a legjobbakat a következőig.

Tora

Polyák Lilla - Itt és Most


Meddig él a régen várt csodám veled?
Gyönyörű még, amíg csend van benned.
Hát menj, ha hív a szó, mi szívedig hatol
S ereje így, kilök a pillanatból.

Nem az arc, nem a hang, nem a kéz
Mi fáj, ha holnap nincs itt már.
Ez a perc, ez a nap, ez az év,
Mit elszalasztottál.

Van-e olyan szép a messzeség,
Hogy ne legyen az túl nagy veszteség,
Mit ellopsz, mit eldobsz,
Ami itt és most még benned él.
Van-e olyan kín, mit át nem élsz,
Ha valamire várva elcserélsz,
Nincs máshol, nincs máskor,
Mert csak itt és most van jól.

Nem a csend, nem a zaj, nem a fény,
Mi fáj, ha másról szól.
Ez a perc, ez a nap, ez az év,
Mi nincs tovább, mert itt és most van jól.

Várni rád nem nagy áldozat nekem,
Egy életen át köti a vágy a lelkem.
Csak az fogy el, mit együtt végig élhetnénk,
És sose leszünk, akik együtt lennénk.

Nem az arc, nem a hang, nem a kéz
Mi fáj, ha holnap nincs itt már.
Ez a perc, ez a nap, ez az év,
Mit elszalasztottál.

Van-e olyan szép a messzeség,
Hogy ne legyen az túl nagy veszteség,
Mit ellopsz, mit eldobsz,
Ami itt és most még benned él.
Van-e olyan kín, mit át nem élsz,
Ha valamire várva elcserélsz,
Nincs máshol, nincs máskor,
Mert csak itt és most van jól.

Van erőd, hogy eltaszítsd.
S örök vágy, hogy újra hívd.
Mi marad, ha távol járok
Minden álmunkból, mi itt és most van jól.
Csak itt és most van jól.
Éld tovább! Éld tovább! Tényleg rólunk szól!
Ez a perc, ez a nap, ez az év,
De csak itt és most van jól!

Éld tovább! Éld tovább! Rólad s rólam szól!
Ez a perc, ez a nap, ez az év,
Csak itt és most van jól!

Van-e olyan szép a messzeség,
Hogy ne legyen az túl nagy veszteség,
Mit ellopsz, mit eldobsz,
Ami itt és most még benned él.
Van-e olyan kín, mit át nem élsz,
Ha valamire várva elcserélsz,
Nincs máshol, nincs máskor,
Mert csak itt és most van jól.
Itt és most van jól.

2011. december 4., vasárnap

Ákos - Érintő

Bársonyos, tiszta és hideg,
Az égbolt felettünk remeg,
Sok bámész csillag minket néz,
Az ember alig érti meg.

Kábán, vakon, részegen,
Futunk át az életen,
A félelem hajt, mint a szélvész.

A vágyak sorban állnak,
Vége lesz hamar a bálnak,
Oh bárcsak érinthetnél!
Ne kérd, hogy: lassan a testtel!
Ne súgd, hogy: most ne siesd el!
Oh, bárcsak érinthetném!

Bár minden egész eltörött,
Létezik IGAZ és ÖRÖK!
De jól vigyázz, ha gondolsz rá,
Az ördög rögtön felröhög.
A virághabos fák alatt,
Ölelkezik két pillanat,
Elillanunk, elomlunk porrá.

A vágyak sorban állnak,
Vége lesz hamar a bálnak,
Oh, bárcsak érinthetnél!
Ne kérd, hogy: lassan a testtel!
Ne súgd, hogy: most ne siesd el!
Oh, bárcsak érinthetném!

Akad, aki érti mit jelent,
Hogy a húr csak megfeszülve zeng,
Akad, aki érti mit jelent,
Hogy az a húr csak megfeszülve zeng!

(A vágyak sorban állnak,
Vége lesz hamar a bálnak,
Oh, bárcsak érinthetnél!
Ne kérd, hogy: lassan a testtel!
Ne súgd, hogy: most ne siesd el!
Oh, bárcsak érinthetném!)