Amikor az ember nem tervez..

Na jó, ez így ebben a formában teljesen nem igaz, mert egy program tervezve volt, de minden más spontán jött és így szuper hétvégém alakult. Pénteken utaztam is, színházban is voltam :) már rég jártam ott és nagyon élveztem a darabot. Szombattól meg minden a pillanat jegyében telt, ahogy vasárnap is. Semmi sem hiányzott, minden pont úgy volt jó, ahogy történt és ahogy alakult, és én élveztem minden tudatosan megélt másodpercét. Valami amúgy is van a levegőben, talán a tavasz jön? Nem tudom, de azt veszem észre, hogy az emberek körülöttem változnak! Mintha virágként nyílnának ki, én meg tágra nyílt szemekkel csodálom őket, mert olyan arcukat látom meg, élem át amit azelőtt soha még és ez hihetetlen élmény. A világ teljesen új fényben úszik, mióta tényleg arra figyelek, amit csinálok, és tényleg ott vagyok, ahol vagyok, vagyis a jelenben. És valóban, amikor nem tervezek semmit, akkor minden úgy alakul, ahogy régen szerettem volna, mert nem terelem el a tudatomat attól, hogy észrevegyek dolgokat, amik csak a jelenben tudnak kinyílni.

Buli a mínuszokban...

:) Hát kérem én már elmondthatom magamról, hogy együtt fagyott be a seggem a Roy és Ádám Trióval. :D Jobban mondva ezt ők mondták a bő két órás koncert után, amit lenyomtak itt kis városomban a mínusz akárhány fokban, így köszönve meg a jelenlétünket. Le a kalappal előttük.
Volt itt kérem minden, randi helyett, amivel indult volna a délután, jól voltam el magammal. Felmelegített a forralt eperbor, aztán a bevásárló központ mesterséges melege, miután bő 20 perc várakozás után feladtam, mert már nem éreztem a csizmában a lábujjaimat. Ezek után már minden mindegy alapon visszasétáltam a koncertre. :) A részeg böllér verekedése ugyan egy picit megtörte a hangulatot, de jöttek a rend dőre őrei végül és aztán minden ment úgy tovább, mintha mi se történt volna.
Persze végül a randim is feltűnt, mellém is állt, aztán csendben el is húzott. Nyilván rájött, hogy nem voltam már rá vevő azok után, hogy fagyni hagyott :). Hogy zavart-e? Nem. Én jól éreztem magam, és még az sem izgatott, hogy mit szólnak ahhoz, hogy két doboz macskakajával vertem az ütemet, mint a csörgődobos és jót ráztam a többiekkel. Remélem még sok ilyen kellemes élményem lesz :). Loreál után szabadon, mert én megérdemlem :D

Egy új nap...

Szikrázó, verőfényes napsütés, szürkés kék ég, jéghideg és hó. A leggyönyörűbb látvány. Ez azt hiszem nem is kíván egyéb leírást. Melóba menet élveztem a mentális csendet, meditáltam és jó volt. Ahogy jöttem a Művészeti Szakközép párkányán feltornyosult havat valaki helyenként megszakította, gondolom okkal, de pont úgy nézett ki, mint néhány vasúti kocsi egymás mögött a hosszú vonatsoron. :D rajzoltam a legelsőnek ablakokat és vezetőfülkét :) mert nekem ez jött le a formából.
Tegnapi nyomorult napom megkoronázta azonban a szomszéd kislány alkotása. Ha még ma meglesz, lefotózom. Kis Sárkányom a hókupac alól alig látszik ki, de a leányzó elé egy hatalmas szívet, a motorháztetőre meg még egy nagy szívet és a nevemet rajzolta illetve írta fel. Ahogy a bringám poros sárvédőjére is rajzolt szívecskéket. :) Annyira jólesett. Alkalom adtán viszonozom.

30 cm hó alól...

Üdv a hó alól... Rég vágytam, vártam a fehérséget, talán mert az új és a tabula rasa érzetét kelti, vagy csak mert egyszerűen szép látvány. Tény, hogy mostanra lemondtam róla, erre jött az áldás ezerrel. Vasárnap "csak" három órát lapátoltam és söpörtem a teraszt, pedig igazán nem nagy... Azonban a mínuszkban várva a buszt, vagy a hófúvásban trappolva felfelé a hegyre ahová költözött az iroda, van időm hallgatni a hóesésben a legszebbet. Azt a tompa, élettel teli csendet, ami csak ilynekor tud a tájra ülni, a hóval együtt. Néha azon kapom magam, hogy arra vágyom, bár csak ez a csend maradna bennem is örökké. De ahhoz még hátra van a legnehezebb... Addig meg hálás vagyok ezekért a pillanatokért, mégha nem is tartanak örökké, mégha csupán úgy is tapasztalhatom meg, hogy kintről befelé hallgatom a csendet. De átmos és kitisztít és talán mégis csak új dolgok kezdetét jelzi a tél, a hó. Mert mindennek meg kell halnia, el kell múlnia, hogy a helyébe valami új dolog tudjon érkezni...

Már megint egy dal... de ezúttal másként :)

Jorge és a lányai :), itt éppen Alexával énekel duettet. Adele Someone Like You-ját vették éppen fel. Bármi bajom van is, elég megnézem őket. A lányok tünemények. Az apjuk tiszteletre méltó. Csak a legjobbakat tudom nekik kívánni és hálás vagyok, hogy megosztja a pillanatit a világgal, így ezzel, mint Szép-pel bőven tudok töltődni :).