Soro, soro...

Vagyis sajnálom azt hiszem, Japánul.... Eltűntem, és oka volt, van, de nem álltam meg a keresésben az úton. Egyet előre, kettőt hátra, mint a béna gyerek a mankóval (nem rosszindulat). De találtam egy könyvet :) na jó többet is hála a bartnőmnek, de a linken elindulva, amit küldött, ráleltem egyre. Gerald G. Jampolsky: A szeretet tanítása Csak szeretni taníts, ez a címe. A Csodák Könyvére alapoz. Szeretnék ebből idézni, mert úgy érzem olysmire találtam, ami elemeien, zsigerien érint. Mindjárt az első fejezetben van:
" Csak egyetlen leckét kell megtanulni. Azt az egyet azonban el lehet mondani sokféleképpen. A sok közül az egyik, amelyet én személy szerint különösen jelentőségteljesnek érzek, A Csodák Könyvéből való, és így hangzik:

Csak szeretetre taníts, mert szeretet vagy magad is.

Ez a megállapítás jelzi célunkat és az eszközt is, amelynek segítségével elérhetjük. Kimondja, hogy lényegünk a szeretet. Elmondja nekünk, hogyan ismerhetjük föl ezt minden kisebb és nagyobb nehézség ellenére: csak szeretetet adj, csak békére taníts, és saját biztonságod érdekében soha ne folyamodj támadáshoz. Ez az attitudinális gyógyítás legelső, általános alapelve."

És a folytatása még lényegre törőbb.

"Az alább következő néhány mondat összefoglalja mindazt, amit az attitudinális gyógyítás alapelveiből megsejtettem, mielőtt A Csodák Könyvével megismerkedtem volna.

Amikor az ember segít valaki máson, nem érez félelmet.

A félelem nem idéz elő pozitív változást. Segítő szándékkal félelmet kelteni: hiba.

Félelmeinket a gyerekek elől nem tudjuk eltitkolni.

Tudatunk tartalma hozzáférhető mindenki, különösen a gyermekek számára; egy bizonyos szinten minden tudat kommunikál az összes többivel.

Nem vagyunk testünkbe börtönözve, nem kötnek bennünket a tárgyi valóság korlátai.

A tudat, mivel élni akar, befolyásolni tudja a betegség lefolyását. Nem létezik visszafordíthatatlan folyamat.

Ha túl sokat foglalkozunk a múlttal, az megzavarja jelenbeli tudatunkat.

Minden helyzet, tűnjék bármily kellemetlennek, mindig szolgál tanulsággal.

Élményeinket belső céljaink határozzák meg. Nem vagyunk a külvilág tehetetlen áldozatai.

A szeretet létezik."

És a legfőbb lényeg, amit a könyv kibont. És amivel kezdek magam is egyet érteni, bár a tetteimben kevésbé türköződik még, és könnyen az agyára megyek a barátaimnak...

"...az attitudinális gyógyítás hét alapelve. Következésképpen gyógyulni annyi, mint megszabadulni a félelemtől. Ha azt tűzzük ki célul, hogy a testet változtatjuk meg, akkor megfeledkezünk arról: egyetlen célunk a belső béke megteremtése.

A HÉT ALAPELV

1. Az egészség: belső béke.

2. Létezésünk lényege a szeretet.

A szeretetnek pusztán anyagi ok nem lehet akadálya. Ennélfogva hiszünk abban, hogy a tudatnak nincsenek korlátai, nem létezik lehetetlen, és elvileg minden betegség megfordítható. És mivel a szeretet örök, a halálra sem kell félelemmel tekinteni.

3. Adni annyi, mint kapni.

Ha figyelmünket arra összpontosítjuk, hogy adjunk, hogy eggyé váljunk a többiekkel, akkor a félelem megszűnik, és mi képesek leszünk elfogadni a gyógyítást önmagunk számára.

4. Minden tudat összefügg.

Következésképpen minden gyógyítás öngyógyítás. Belső békénk magától átsugárzik a többiekre, ha önmagunk számára már sikerült elfogadnunk. Nincs jó vagy rossz viselkedés. Az egyetlen érvényes döntés a félelem és a szeretet közötti választás.

7. Az igazi egészség és boldogság útja a megbocsátás.

Ha nem ítélkezünk, elengedjük a múltat, és jövőnket megszabadítjuk a félelemtől. Ha így teszünk, meglátjuk, hogy mindenki a tanítónk, és hogy minden pillanat újabb lehetőség a boldogságban, békében, szeretetben való gyarapodásra."

5. Más idő nem létezik, csak a "most".

A fájdalom, a bánat, a depresszió, a bűntudat és a félelem összes többi formája eltűnik, ha a tudat a pillanat szeretetére és békéjére koncentrál.

6. Döntéseinket úgy hozzuk, hogy a bennünk élő békevágyra hallgatunk.

A Fénybe Nézz

Ember
Kelj fel
Tudod, hogy várnak Rád

Új dalt
Forralt
Benned, aki mindent lát

Szétfolyt
Ami rég volt
Mostanra senki sem értené

Kezdet
Végzet
Egyik sem rejtély már

Nyersebb
Verset
Már nem dalolhatnál

Nincsen más, csak a hit és a dac
A tiéd csak az marad, amit másoknak adsz

Mindig a fénybe nézz
Mert szebbet még soha nem láttál
Biztos a fénybe érsz
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál
Még bírnod kell
Nem felejtheted el
Hogy az a nyughatatlan szív
Lobog benned

Éltet
A lélek
De közben a vágy eléget

A tenger
Egyszer elnyel
De hagyj itt egy szép emléket

Nincs is más, csak egyetlen dal
Amit mindenhová hordasz magaddal

Mindig a fénybe nézz
Mert szebbet még soha nem láttál
Biztos a fénybe érsz
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál
Még bírnod kell
Nem felejtheted el
Hogy az a nyughatatlan szív
Lobog benned

A belső szabadság élménye…

Történt egyszer egy napon, talán egy éve is már, hogy rádöbbentem mitől vágom el magam, ráadásul tudatosan. Ezt az élményt egy időre elfelejtettem, de a napokban egy másik kapcsán előjött.

Akkor még az foglalkoztatott, hogy a férjem el akar költözni, hogy vidéken dolgozhasson; ahogy ő okoskodott azért, hogy így többet keressen és több maradna nekünk. Én ezt nem vontam kétségbe, csak a félelmeimtől vezérelve láttam, milyen árat kéne ezért fizetnem. Magamra lennék teljesen hagyva, nem látnám csak hétvégeken (vagy akkor se), a babaprojektnek lőttek és mivel albérletet is kellene fizetnie, mit is spórolnánk meg, a csorbult bizalomról nem is beszélve, mert akkora már a tény tény volt, hogy van egy harmadik is. Amit akkor nem ismertem fel, az az volt, hogy ez a számára egyfajta menekülési útvonal volt. Akkor még azt hitte, ha elszalad a probléma elől, akkor az nem megy utána, hogy egy új látszólag szabad élet mindent megváltoztat. Ő ezt azóta megvalósította a másikkal, de utolsó beszélgetésünk alkalmával nem láttam rajta, hogy teljesen elégedett és boldog mindennel, ami vele történt. Inkább azt láttam, hogy fél, bizonytalan és szenved.
E kapcsán viszont én rájöttem valamire. Amikor a kapcsolatunk elvesztését hozta fel a férjem azzal szemben, hogy én őt lekötöm és korlátozom, eljátszottam a gondolattal; mi lenne ha? Szembe tettem az igényeinket és elkezdtem a magamét másként látni. Elengedtem a feltétlen ragaszkodást bizonyos kritériumokhoz. Arra gondoltam, hogy én mit kezdenék az idővel, ami így adatott. Hogy én mit nyernék így, ő mit nyerne és végső soron a kapcsolatunk mit nyerne abból, ha én őt elengedem. Felidéztem, hogy 9 évvel korábban az elején is így voltunk együtt 9 hónapig (mágikus szám…csupa 3-aból áll) és működött. Ahogy egy dolgot el tudtam engedni, sorra jött a többi és a végén álltam a nappaliban a fejemben cikázó lehetőségektől szinte megrészegülve és csak hápogni tudtam. Katartikus élmény volt felismerni, hogy olyan dolgoktól tartottam vissza magam és őt is, amiket simán meg lehetett volna oldani. Hirtelen feléledtem belül. Új módon láttam a házasságunkat, a kapcsolatunkat. Új távlatok, új lehetőségek nyíltak meg korlátok és elvárások nélkül. Megértettem az ő igényeit és rádöbbentem a sajátjaimra is. Elemi erővel tört rám a remény és kinyílt a világ. Mérhetetlen belső szabadság vett rajtam erőt, fellélegeztem és szinte hallottam koppanni a láncokat a lábamnál.

Tiszta és felemelő érzés volt. Amiről én azonban később megfeledkeztem, mert a férjem szkeptikus tekintetét ma is látom magam előtt. Nem hitt nekem. Nem hitte el, hogy ilyen lehetséges, hogy pikk pakk az ember ugyanazzal a meggyőződéssel állítsa homlok egyenest az ellenkezőjét annak, amit előtte. Pedig de, pontosan így történt. Azonban ő akkor már mással gondolkodott, azóta már tudom ezt. Neki nem én kellettem; a terveit arra nézve, hogy máshol kap munkát nem velem szőtte, ő csak szabadulni akart tőlem és a házasság szerinte rá rótt kötöttségeitől. Mert rájött a másik mellett, hogy nem azt akarja, amit mi 9 évig megéltünk egymás mellett; nem azt akarja, amit elértünk, számára ezek nem képviselték azt az értéket, amit a számomra, mert nem érezte, hogy szeret. Meg tudom érteni. Akkoriban én sem szerettem magam, ahogy igazán őt sem. Bizalom és vonzalom nélkül minden kapcsolat halott és ő nem vonzódott hozzám, ahogy testileg én sem őhozzá. A házasságom elszállt, az élmény azonban velem maradt. A belső szabadság olyan dolog, ami nem engedi meg az egónak hogy magához kössön bárkit is. Mivel én magam sem vagyok hajlandó igába hajtani a fejem, mástól sem kívánom azt, hogy hozzám kösse magát. Azonban azt megengedem magamnak, hogy szabadon érezzek bármit. Ha fájdalmat, azt, ha csalódást azt, ha félelmet azt is. Ezzel azonban mindig szembe nézek. Ha harag van bennem azt is vállalom, de legfőképpen azt, hogy szeretek. Mert ha elnyomom magamban mindezt, elvágom magam az élettől. Saját magamtól és én élni akarok, önmagam akarok lenni. Átérezni mindent ami jó, mindent, ami éltet a pillanatot a maga teljes valójában fékek és szemellenzők nélkül.

Adele - Someone Like You

Ez minden, ami belül van, akitől kaptam, jól sejtette miért kellett. Köszönöm Neki! 
Igazad volt, ezzel el tudom engedni, ha Ő ezt akarja, nem kívánhatok többet én sem. Mindent megkaptam Tőle, és nem lesz olyan mint Ő... De ez az Élet, ha el kell engedni újra, nem állhatok elé...

"Someone Like You"

I heard that you settled down
That you found a girl and you're married now.
I heard that your dreams came true.
Guess she gave you things I didn't give to you.

Old friend, why are you so shy?
Ain't like you to hold back or hide from the light.

I hate to turn up out of the blue uninvited
But I couldn't stay away, I couldn't fight it.
I had hoped you'd see my face and that you'd be reminded
That for me it isn't over.

Never mind, I'll find someone like you
I wish nothing but the best for you too
Don't forget me, I beg
I remember you said,
"Sometimes it lasts in love but sometimes it hurts instead,
Sometimes it lasts in love but sometimes it hurts instead,"
Yeah.

You know how the time flies
Only yesterday was the time of our lives
We were born and raised
In a summer haze
Bound by the surprise of our glory days

I hate to turn up out of the blue uninvited
But I couldn't stay away, I couldn't fight it.
I had hoped you'd see my face and that you'd be reminded
That for me it isn't over.

Never mind, I'll find someone like you
I wish nothing but the best for you too
Don't forget me, I beg
I remember you said,
"Sometimes it lasts in love but sometimes it hurts instead."

Nothing compares
No worries or cares
Regrets and mistakes
They are memories made.
Who would have known how bittersweet this would taste?

Never mind, I'll find someone like you
I wish nothing but the best for you
Don't forget me, I beg
I remember you said,
"Sometimes it lasts in love but sometimes it hurts instead."

Never mind, I'll find someone like you
I wish nothing but the best for you too
Don't forget me, I beg
I remember you said,
"Sometimes it lasts in love but sometimes it hurts instead,
Sometimes it lasts in love but sometimes it hurts instead."

Lenke, Lenke értet Lenke...

Az Életet élni kell, de érteni is. Bár ez utóbbit elég nehéz, ha az ember lánya adott helyzetben van, nem biztos, hogy tisztán lát a ködtől (ami mostanában ül itt a városon). Szóval ez a köd néha olyan tömény és sűrű, hogy elvakít. És hogy miből jön ez? Magamból? Helyzetekből? Reakció? Azt hiszem mindez együtt.
Magammal is kiszúrok, a másik is kiszúrhat velem. A helyzet meg a húzd meg eresszed meg játék, ami mit mondjak az idegeimre megy. De ez van.
Az életem egy bizonyos pontja stagnálni látszik, se előre, se hátra, nagyjából úgy, mintha soha nem is létezett volna az elmúlt sok sok év. Míg a másik fele felpörgött, az elmúlt hetekben szó szerint annyira, hogy attól tartok valamilyen szinten kiégtem. Öreg vagyok én már ehhez lelkileg. Ha csak pár évvel lennék fiatalabb... De nem vagyok, viszont talán bölcsebb... De ahogy megy az idő, nem tudom abból, amire annyira vágyom lesz e még valaha bármi is. Fognak e az ikrek a kertben futkosni, leszaladhatok-e majd velük fürdeni a Balcsiba? Vajon a társ, akire vágyom fog e ránk büszkén nézni a tűz felett, amit a szeretteinkkel ülünk körbe? Olyan távolinak tűnik ez most, pedig én belül érzem, hogy egyre jobban vágyom erre. Csak hát ehhez ugye kéne az a TÁRS, aki valamiért nem jön. Bízom benne, hogy a köd nem vakított teljesen el és nem az van, hogy már rég kopogtatna, csak hát néma gyereknek az anyja se látja a fától az erdőt...