Az Életet élni kell, nem álmodni?

Hmm ma olvastam valamit. Nem mintha engem bárki is olvasna, de mit számít most.
Azt olvastam, hogy ebben a hónapban néhány illúziómmal kell leszámolnom, és nem kergetni álmokat. Álmokat, mint pl. a családalapításról szőtt álmot. Hogy kezdjek inkább másba, hiszen optimizmusom sikerre visz bármit. :D Sőt még a főnököm is barátságosabb lesz velem.
Nem hiszek az ilyen horoszpókokban, de néha vesén találnak a sorok. És eszembe jut, mindig ott tud az ember seggre ülni, ahol inog a léc a lábai alatt.
Mert inog. Egy éve ilyenkor boldog voltam, hogy élek. Boldog voltam, hogy vagyok, hogy az vagyok, aki és magasról tettem arra, ki mit gondol rólam.
Egy év hosszú idő. S lám megint picsogok. :D Ejj egó egó te drága, hogy a ló rúgna meg. Őszintén szólva unom ezt.
Szóval be is fejezem.
A héten azonban tapasztaltam valamit. A legnagyobb bánat közepén is a szikrát a másik lelkében. A szikrát, mely ha lángra lobban, elemészti a régi kételyeket, a régi álcákat, a régi megrögzött, begyöpösödött én szürke lepleit. Milyen erő lappang a felszín alatt, mikor valakiben ez a szikra meglobban!! Olyan örömöt, amit akkor a barátnőm szemébe nézve éreztem már rég tapasztaltam. Őszíntén jó érzés volt beszélni vele, hallani őt, látni a szemében a szikrát, a fényt, azt, hogy szó szerint kezd kinyílni a szeme önmagára. Hálás vagyok, hogy ezt másban is láthattam, nem csak megélhettem, de láthattam is! Ez mindig egy csoda. Csoda látni a kinyíló virágot! Kicsit szomorú is, mert mindig van egy virág is, ami ilyenkor elhervad. De hát ez az ÉLET rendje. Ahol egy kinyílik, ott egynek hervadnia kell. Azt hiszem ma csak megköszönni akartam ezt.

Változtam

N.E.O. Esetemben a régi közmondás, de akár az újra is utal, mert arra is. A név kötelez? Tényleg? :) és tényleg. Van amit születéskor kap az ember, mert tetszik? Mert az XY-t is így hívják? Mert szerencsét hoz?
Kötelez a név vagy csak mi gondoljuk ezt bele? Vagy az ember a nevével tanul meg élni, ahhoz végül hasonul, és így megfelel az elvárásoknak, amit a névhez kötődnek? Annyi mindent ki lehet ebből hozni, de hát no Nomen est Omen.

Fél év telt el, bő fél év. Kisebbik "gyermekem" szintén új nevet kapott. Mostanában Lokinak hívom. Felforgató, rosszalkodó, törő-zúzó, növénygyilkos kis pocakbajnok lett belőle. Mind a 11 hónapjával simán nekiesik a Nagynak. Szerencsétlen meg vernyogva menekül. Néha azért kitör belőle az erő és olyankor némán torol. No ez az amibe én nem szólok bele. Loki rosszalkodásait megtorlom, amolyan anyacica módon. Csattanós tasli, ráfújás, morgás. Néha bejön :D. No, de mikor a Nagy némán torol, olyankor tisztelettudóan hagyni kell. Loki is érzi, hogy olyankor túl messzire ment. Olyankor aztán néma fájt után hangos szuszogással kísérve egyik itt dől el, a másik ott. :) De nem mindig ilyen terror van csak. Bár szerintem Loki szellemileg nincs koránál ;). No majd még mesélek.

A hátralévő életem első napja....

Mondják, hogy az ember a negyedikhez közel számot vet az addigi életéről. Átértékel, átvilágít dolgokat. Valahogy sose hittem el, hogy én ezt meg fogom tenni. És lám...
A mai napon hivatalosan is megerősítették és pár napon belül papír is lesz arról, hogy az életem egy nagyon fontos korszaka végleg lezárult. Úgy érzem, egy részről az elmúlt két évben annyi minden történt velem, annyi mélység és magasság, olyan átformáló, kilúgozó, újra felépítő élmény és érzés, hogy most megtorpantam és fél szemem sírva néz vissza az elmút kb 10 évre, míg a másik picit félve néz előre. Másrészről pedig örülök is, mert ennek így kellett történnie.
Most mi lesz? Ez kering a fejemben, és bár nem a világ vége, számomra a kis világom egy részének valahol mégis az. Annak idején sírva ültünk az Anyakönyvvezető előtt, egymás kezét szorongatva, és ma pedig sírva váltunk el, közel tíz év együttlét után.
Azt hittem, két év különéléssel, pokollal és mennyel a hátam mögött nem visel meg ez a dolog. Tévedtem.
De lássuk mi a szép ebben. Volt magamra idő, rengeteg idő és nagyon sokat tanultam/tanulok magamról azóta is. Gyönyörű dolgok találtak meg, és látszólag semmiségek, mégis mindig akkor, amikor a leginkább szükségem volt/van a szépre, jóra. Nagyon hálás vagyok az elmúlt két évért, és nem számít mennyit szenvedtem, minden perce megérte, és minden pillanatát becsülöm. Az Élet bölcs tanító és tűnjön bármilyennek is, kíméletes. Ahonnét elvesz, ott ad is. Ahol adott, onnét el is vesz és bármi legyen is ez, mindig a fejlődést szolgálja. Megtanultam, hogy nincs jó és rossz. Helyzetek vannak, tőlem függ hogy élem meg őket, de 80%-ban ezeket én magam hoztam létre. Vággyal, kívánsággal bármily módon életre hívva őket. Megtanultam, hogy lehet sajnálkozni, de nem érdemes. A múltat nem lehet megváltoztatni, jövő még nem létezik, csak a jelen az, amit megélhetek. Rádöbbentem arra, milyen fontos, hogy ki áll az ember mellett. Mert aki mellettem áll, az inspirál, tanít, vezet és elfogad olyannak, amilyen vagyok. És őt, szerencsés esetben őket kincsként kell őrizni, nem szorítva, de mélyen megbecsülve. Ellenben azzal, aki uralni akar. Megtanultam, hogy ne ítéljek elsőre, hanem a megoldást keressem és fogadjam is el, bármi legyen is az. Ahogy azt is, hogy sírni kell, ha fáj, és örülni bárminek, aminek csak lehet. Hogy a szépség egyszerű és apró dolgokban leledzik, ami szó szerint a lábunk előtt és a fejünk felett van. És csupán nézni kell ennyi a lényeg, hogy lássak.
És még sorolhatnám napestig. Szívvel élni nagyon nehéz, sokszor fáj, sokszor szorít, de két év után azt mondom bár minden évem, amit eddig leéltem szívvel tudtam volna élni. De hát jobb később mint soha :). A negyedikhez közel, immáron elváltan azt mondom, élni kell. Élni jó, mégha fáj is néha. Az Élet szép.

Mind közül a legfontosabb...

Bizalom... Nos, ez azt hiszem mind közül a legfontosabb, egyben a legnehezebb pont is. Bízni tudni, egyben azt is jelenti, hogy türelmes vagyok magammal, a másikkal, hogy ki tudom várni ami jönne, hogy el tudom fogadni úgy ahogy van, hogy hinni tudok abban, hogy meglesz, hogy tisztelni tudom azt a szintet, ahol a másik van és nem erőltetek semmit. Bízni tudni valakiben egyben azt is jelenti, rá merem bízni magam. Ha a bizalom megtörik a szomorú az, hogy nem a másikban törik meg, hanem önmagunkban. Ez a legnehezebb lecke azt hiszem. E nélkül az előző kilenc sem ér fabatkát sem.

Az Igaz Szeretet tizedik titka - a bizalom ereje

1. A bizalom életbevágóan fontos az igazi szeretettel teli kapcsolatokban. Bizalom nélkül az egyik partner gyanakvóvá válik, nyugtalanná és tele lesz előítéletekkel, félelmekkel, a másik úgy érzi lélektani csapdába került, azt hiszi, hogy nem hagyják szabadon lélegezni, s érzelmileg megfojtják. - fú de nagy igazság, ez pontosan így van. Akkor is ha a másik bizonytalan, ha a másik nem bízik a kapcsolatban, mindez oda vezet, hogy önmagammal vesztem el az összhangot, ami a legfontosabb.

2. Lehetetlen valakit igazán szeretni, ha nem bízunk meg benne teljesen. - ugye? Mert olyankor mindig ott a kérdés bármit is mond, tényleg? De nagyon utálom ezt...

3. Cselekedjünk úgy, mintha kapcsolatunk a szeretett emberrel sohasem érne véget. - ezt meg hogy kellene? Minden véget ér egyszer, olyan nincs, hogy nem. Ez a dolgok természetes rendje, egy formában véget ér, egy másik módon megújul.

4. Az egyik módja annak, hogy eldöntsük, megfelel-e nekünk a másik ember, meg kell kérdeznünk magunktól: "Feltétlenül és teljesen megbízom a partneremben?" Ha a válasz "Nem!", akkor alaposan el kell gondolkodni, mielőtt elköteleznénk magunkat. - MINDIG!!!! A legjobb mérvadó egy kapcsolaton belül, ha én nem érzem jól magam a bőrömben mikor a másik nincs velem. Ha bennem kétely van, ha úgy érzem valami hiányzik, nem stimmel, akkor bizony az úgy is van. A női megérzés a legmegbízhatóbb jelző rendszer. Ezt tapasztalatból mondhatom... 

Úgy gondolom, ez a könyv nem választ adott, hanem újabb és újabb kérdéseket nyitott meg bennem. Azóta is sokat olvasok, de végre eljutottam egy olyan könyvhöz is, amit olvasva ott bent mélyen tudom, hogy a benne adott válaszok igazak. :) Sokféle úton indulhatunk el, ahány ember, annyi igazság, azonban minden út egy célhoz vezet. Mert szeretet nélkül nincs élet sem. De szeretni csak az tud, aki önmagát is képes szeretni. Először legyen ott bent rend, aztán rend lesz kint is. :) Mert ami bent az kint is. Ez a gondolatok ereje. 

Mindenkinek kívánom, hogy találja meg az utat önmagához, a belső forrásáshoz, hogy érezze milyen az, amikor semmi sem számít, csak az a hely, ahol éppen van, csak az, amit éppen csinál. Mikor nincs múlt, mert már nem számít, nincs jövő, mert még nem létezik, amikor csak az van, ami éppen van. A pillanat, a béke, a harmónia. Kívánom mindenkinek azt a mosolyt az arcára, ami akkor ül ki mikor ráébred, hogy sehol nem akar másutt lenni mint ahol éppen van, és senki helyébe nem kívánja magát :)

Amikor nincs kudarc csak tanulság

Ez most kis off az eddigiekből, de talán megéri és más is elgondolkodik mint nő azon, hogy milyen fontos jóban lenni magunkkal. Furcsa módon zajlik az életem mostanában. Mivel manapság inkább az a fontos nekem, hogy jól érezzem magam a bőrömben, tehát az összhangot keresem magammal, bármit szeretnék az napokon belül megtörténik. De ha ettől megijedek, megtorpanok a lehetőség azonnal elillan. De az Élet igazságos is - sőt mindig az - és ma pl. az egy ideje húzódó dilemmám egy se ilyen se olyan kapcsolaton belül, egy klasszikus és kabaréba illő módon ért véget. Egy ideje sejtettem, hogy az illető profánul szólva, két lyukra játszik, de ma ez ki is derült. Lehet direkt csinálta, hogy kottára ugyanazt az smst elküldte nekem kétszer, csak a másodikban kicserélte a nevet máséra, lehet véletlen volt, de a tényen és azon, amit összeraktam belőle ez már nem változtat semmit, mivel ő nem fog ezzel foglalkozni. Miután túltettem magam az első meglepetésen, ami azért akkora meglepi nem volt, jót mosolyogtam magamban rajta. Történjék bármi, nekem megéri őszintének lenni, ahogy Csernus is javasolja, mert ha én vállalom magam és a másik ezzel visszaél, nem rólam ad ez képet, hanem őróla. Ha valaki bizonytalan magával és a biztosra megy, bármiben kétfelé játszik, mert fél. De én meg szeretek úgy tükörbe nézni, hogy nem köpöm szembe magam. Tanulságként azt mondtam magamnak, innentől hallgatok a szívemre kapcsolatokban is, és megint rájöttem arra, hogy én mit akarok. Szóval akkor meg nem érdemes azzal foglalkozni, hogy mi volt és miért, hogy mi volt a rossz benne. ÉN éreztem magam benne rosszul, mert közben az összhang szűnt meg magammal, mert éreztem, hogy a másik szórakozik. És amiben az ember rosszul érzi magát, onnét menni kell. :) Mert van jobb, mindig van jobb. Az Élet igazsága, mindig fair mindenkivel, esélyt is ad, rajtam múlik mi lesz belőle, mert nincsenek véletlenek. :D

Régen volt, hogy is volt...

Hogy is kezdjem. Belehalok, ahogy Majka is énekli. Bele? Lehet, az is lehet, hogy nem. A kaja illata a sütőből belengi a lakást. Főzök megint, ez javulás, de nem vággyal, nem élvezettel csak főzök. Hja hát rég volt mikor itt jártam... Elég sok minden történt azóta. Tanulsága is van azoknak, mint mindennek, volt benne vágy, volt benne várakozás, volt benne csalódás is. Újra meg újra, ahogy az már kell. Elkanyarodtam az utamtól is, a szeretettől is. És, hogy mi maradt? Leckék sora. Újra meg újra oda jutni, hogy önmagam mellett kell döntenem, mert én vagyok aki itt van, aki itt marad. De ez a döntés néha olyan nehéz. Néha úgy szeretnék más lenni, más életben, más testben, de nekem ez az utam, ha egyedül úgy. De van ami hiányzik, nagyon tud. A másik szemében látni a tüzet, a vágyat, a szenvedélyt, azt hogy akar. És olyan nehéz ezt elengedni, mikor egyszer már része volt az életemnek. De van, amit meg kell tanulni elengedni akkor is, ha fáj, akkor is ha sokáig kínoz a hiánya, akkor is ha kialszik...

Az Igaz Szeretet kilencedik titka - a szenvedély ereje

1. A szenvedély lángra lobbantja a szeretetet és nem hagyja kihunyni. - igen ez így van, ha van vonzalom, akkor van szenvedély is...

2. Az örök szenvedély nem egyedül a fizikai vonzalom, hanem az erős elkötelezettség, lelkesedés, érdeklődés és örömteli izgalom együttes segítségével jön létre. - ebből ha egy is hiányzik veszett fejsze nyele az egész. Mert ha érdekel valami megoldásokat fogok keresni, ha meg nem akkor csak kifogásokat.

3. A szenvedélyt újra lehet éleszteni, a múlt eseményeinek újbóli átélésével, amikor éreztük ezt a szenvedélyt. - igen, ha a vágy erre kölcsönös. Ha a másik is akarja, de ha nem? Ha nem érdekli?

4. A spontaneitás és a meglepetések létrehozzák a szenvedélyt. - ez is így van, de hiába vagyok én spontán, ha a másik hagyja a pillanatot elúszni, vagy leforráz a válaszával...

5. A szeretet és a boldogság lényege egy és ugyanaz: szenvedéllyel kell élni, minden nap. - szenvedéllyel élni, ez szép. 

Azt mondtam magamnak annak idején, amikor életem nagy szenvedélyét elveszítettem, amiben tűz volt, erő és hit, hogy jövő ilyenkor! Hja.. :) De régen volt... Azóta tudom, hogy az életben az ember csak egyszer érez ilyet. Egyszer van ez a mindent elsöprő odaadás, vágy, kínzó tűz a másik iránt. Ha ez elvész, örökre vész el. Mert senki nincs aki olyan mint ő, más az lehet, de olyan soha...

Az út a lét a lét az út :)

Hűnek lenni nehéz. Önmagamhoz, az utamhoz, ahhoz akivé lettem. Egy elképzeléshez, barátokhoz. Kell ehhez a bizalom, hogy oda merjem adni magam, bízni merjek abban, hogy ha lépek lesz a lábam alatt egy kő, talaj bármi, ami fenntart. Félni és mégis hinni benne, hogy lesz nagyon nehéz. Önamagam kell újra és újra legyűrni ehhez. Mert ha nem, akkor ellene megyek annak, aki vagyok, az utamnak és ez mindig oda vezet, hogy megborulok, hogy depis leszek. Az Élet azt támogatja, ha magamért lépek, akkor ott van ő is, a tenyerét teszi a talpam alá, hogy átsegítsen a szakadék felett. Van erre egy szép szó, de emögött annyi minden áll, annyi tapasztalat, annyi meglátás, ahány ember a földön él. Elkötelezettség...

És ezzel eljutottam a nyolcadik fontos lépcsőhöz.

Az Igaz szeretet nyolcadik titka - az elkötelezettség ereje.

1.  Ahhoz, hogy a szeretet igaz szeretet legyen, elkötelezettnek kell lenni felé, és ennek az elkötelezettségnek tükröződnie kell a gondaltokban és cselekedetekben. - merni kell. Merni hinni, merni lépni. Elfogadni azt, hogy félek és még ha félek is tudni azt, hogy amit szeretnék elérni, megtapasztalni, átélni az nekem jobb, mint félni attól, hogy mit veszítek. Szeretni annyi, mint elfogadni azt hiszem. :)

2. Az elkötelezettség - a szeretet valódi próbája. - mert a másik egy tükör, folyton szembesít, s amit benne látok attól folyton kételkedem és nekem folyton ezt a kételyt kell felülbírálnom a hitemmel és a tudattal, hogy mit akarok.

3. Ahhoz, hogy igazi szeretettel teli kapcsolatunk lehessen, ahhoz elkötelezettnek kell lennünk ebben a kapcsolatban. - hűnek kell lenni, hűnek önmagamhoz, hűnek a másikhoz, hinnit tudni azt, hogy a másik mellet fejlődhetek és ez idő is egyben. Mert ez lassú folyamat, és nekem bele kell mernem magam engedni abba, hogy időt szánjak a másikra. Minőségi időt, akkor is ha a végén mégsem marad meg a kapcsolat.

4. Ha elkötelezettjei vagyunk valakinek, vagy valaminek, akkor feladni -  az nem lehet alternatíva. - hát ezért van az, hogy sokszor az ember a józan ész határain túl is kitart. Kitart, mert belül tudja, érzi, hogy veszítene ha feladná. Nem foggal körömmel kell kapaszkodni, mert az nem egészséges, azzal visszarántom megfojtom a másikat. Csupán belül kell tudnom, éreznem azt, hogy a másik olyan kincs, amit nem engedhetek el a nélkül, hogy én magam ne veszítenék általa. Ugyanakkor szabadnak is kell tudnom hagyni a másikat. A döntés az övé, hogy mikor lépne ki. De el kell fogadnom azt is, ha belát ő is dolgokat. Ahogy azt is, ha én hibáztam el kell tudnom ismerni.

5. Az elköteleztettség különbözteti meg a felszínes kapcsolatot a tartós kapcsolattól. - ez igaz. Sokszor többet ér átfordítani egy érzést, túllépni egy felszínes pillanaton, hogy később mélyebb és tartalmasabb pillanatokat élhessek meg.

Én soha nem hittem a férfi és nő közötti barátságban, a két nem alapvető különbségei miatt. Azonban az Élet megmutatta, hogy van ilyen. Elköteleződni egy ember mellett a nélkül, hogy testiséget vinnék a kapcsolatba, belátni azt, hogy a pillanatnyi vágynak engedve kevesebbet nyernék, mint ha túllépek azon, nekem újdonság. Igazi tisztelet és megbecsülés, óvatossá is tesz és tanít is. Hálás vagyok ezért. :)