Megint bezárult egy kör...

Sok hónapja történt már, hogy hasonlót írtam. Akkor ott az elengedéskor már tudtam, hogy az egy újabb karmikus kör lesz. :) Az ember szíve mindig előbb tudja a választ, mint hogy az eszéig eljutna... Szóval az a kör felém bezárult, visszajutott és én megtapasztaltam azt az oldalt, ami elől akkor annyira menekültem. Amikor az ember önmagát gyűlöli, legyen az bármilyen vélt, vagy valós ok, felróható bűn, olyankor képtelen önmagát egésznek és szerethetőnek látni. Olyankor bárki azt azt mondja neki féltelek, szeretlek olyannak, amilyen vagy csak még inkább azt erősíti benne, hogy szar alak, mert ez egy fajta elvárásként cseng neki vissza, aminek nem tud és nem is akar megfelelni. Hogy is tudna? Ha önmaga felé képtelen, más felé hogyan tegye? Ilyenkor a siettetés, a türelmetlenség, a győzködés semmit se használ. De meg kellett ezt is tapasztalanom, és ezzel elveszítenem mindent. Hogy e kapcsán haragudhatok e magamra? Azt hiszem nem. Örülök, hogy így alakult bár nagyon fáj, de örülök annak, hogy felismertem mégha visszafelé is, hogy a karmát én teremtettem és levonom a tanulságot. Bízom benne, hogy valóban tanulok is belőle. Hogy hogyan tovább ezek után? Fogalmam sincs... De majd az Élet hozza mi legyen, idővel meg majd én is megismerem magam jobban. Hogy már nem haragszom magamra, ha elszúrok valamit, az is nagy szó. Hogy úgy tudok tükörbe nézni, azt tudom mondani egy képről, ami rólam készült, hogy tetszik, az még nagyobb szó. :) a szeretet olyan balzsam, ami nagyon sok sebet begyógyít. Kár, hogy a Kedves ezt még nem akarja, főleg nem tőlem, de hát bízom benne ő is eljut idáig és akkor megtalálja azt a társat, akinek a szeretetét már be tudja fogadni és viszonozni is.