2012. október 21., vasárnap

Régen volt, hogy is volt...


Hogy is kezdjem. Belehalok, ahogy Majka is énekli. Bele? Lehet, az is lehet, hogy nem. A kaja illata a sütőből belengi a lakást. Főzök megint, ez javulás, de nem vággyal, nem élvezettel csak főzök. Hja hát rég volt mikor itt jártam... Elég sok minden történt azóta. Tanulsága is van azoknak, mint mindennek, volt benne vágy, volt benne várakozás, volt benne csalódás is. Újra meg újra, ahogy az már kell. Elkanyarodtam az utamtól is, a szeretettől is. És, hogy mi maradt? Leckék sora. Újra meg újra oda jutni, hogy önmagam mellett kell döntenem, mert én vagyok aki itt van, aki itt marad. De ez a döntés néha olyan nehéz. Néha úgy szeretnék más lenni, más életben, más testben, de nekem ez az utam, ha egyedül úgy. De van ami hiányzik, nagyon tud. A másik szemében látni a tüzet, a vágyat, a szenvedélyt, azt hogy akar. És olyan nehéz ezt elengedni, mikor egyszer már része volt az életemnek. De van, amit meg kell tanulni elengedni akkor is, ha fáj, akkor is ha sokáig kínoz a hiánya, akkor is ha kialszik...


Az Igaz Szeretet kilencedik titka - a szenvedély ereje

1. A szenvedély lángra lobbantja a szeretetet és nem hagyja kihunyni. - igen ez így van, ha van vonzalom, akkor van szenvedély is...

2. Az örök szenvedély nem egyedül a fizikai vonzalom, hanem az erős elkötelezettség, lelkesedés, érdeklődés és örömteli izgalom együttes segítségével jön létre. - ebből ha egy is hiányzik veszett fejsze nyele az egész. Mert ha érdekel valami megoldásokat fogok keresni, ha meg nem akkor csak kifogásokat.

3. A szenvedélyt újra lehet éleszteni, a múlt eseményeinek újbóli átélésével, amikor éreztük ezt a szenvedélyt. - igen, ha a vágy erre kölcsönös. Ha a másik is akarja, de ha nem? Ha nem érdekli?

4. A spontaneitás és a meglepetések létrehozzák a szenvedélyt. - ez is így van, de hiába vagyok én spontán, ha a másik hagyja a pillanatot elúszni, vagy leforráz a válaszával...

5. A szeretet és a boldogság lényege egy és ugyanaz: szenvedéllyel kell élni, minden nap. - szenvedéllyel élni, ez szép. 

Azt mondtam magamnak annak idején, amikor életem nagy szenvedélyét elveszítettem, amiben tűz volt, erő és hit, hogy jövő ilyenkor! Hja.. :) De régen volt... Azóta tudom, hogy az életben az ember csak egyszer érez ilyet. Egyszer van ez a mindent elsöprő odaadás, vágy, kínzó tűz a másik iránt. Ha ez elvész, örökre vész el. Mert senki nincs aki olyan mint ő, más az lehet, de olyan soha...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése