2012. augusztus 23., csütörtök

Az út a lét a lét az út :)

Hűnek lenni nehéz. Önmagamhoz, az utamhoz, ahhoz akivé lettem. Egy elképzeléshez, barátokhoz. Kell ehhez a bizalom, hogy oda merjem adni magam, bízni merjek abban, hogy ha lépek lesz a lábam alatt egy kő, talaj bármi, ami fenntart. Félni és mégis hinni benne, hogy lesz nagyon nehéz. Önamagam kell újra és újra legyűrni ehhez. Mert ha nem, akkor ellene megyek annak, aki vagyok, az utamnak és ez mindig oda vezet, hogy megborulok, hogy depis leszek. Az Élet azt támogatja, ha magamért lépek, akkor ott van ő is, a tenyerét teszi a talpam alá, hogy átsegítsen a szakadék felett. Van erre egy szép szó, de emögött annyi minden áll, annyi tapasztalat, annyi meglátás, ahány ember a földön él. Elkötelezettség...

És ezzel eljutottam a nyolcadik fontos lépcsőhöz.

Az Igaz szeretet nyolcadik titka - az elkötelezettség ereje.

1.  Ahhoz, hogy a szeretet igaz szeretet legyen, elkötelezettnek kell lenni felé, és ennek az elkötelezettségnek tükröződnie kell a gondaltokban és cselekedetekben. - merni kell. Merni hinni, merni lépni. Elfogadni azt, hogy félek és még ha félek is tudni azt, hogy amit szeretnék elérni, megtapasztalni, átélni az nekem jobb, mint félni attól, hogy mit veszítek. Szeretni annyi, mint elfogadni azt hiszem. :)

2. Az elkötelezettség - a szeretet valódi próbája. - mert a másik egy tükör, folyton szembesít, s amit benne látok attól folyton kételkedem és nekem folyton ezt a kételyt kell felülbírálnom a hitemmel és a tudattal, hogy mit akarok.

3. Ahhoz, hogy igazi szeretettel teli kapcsolatunk lehessen, ahhoz elkötelezettnek kell lennünk ebben a kapcsolatban. - hűnek kell lenni, hűnek önmagamhoz, hűnek a másikhoz, hinnit tudni azt, hogy a másik mellet fejlődhetek és ez idő is egyben. Mert ez lassú folyamat, és nekem bele kell mernem magam engedni abba, hogy időt szánjak a másikra. Minőségi időt, akkor is ha a végén mégsem marad meg a kapcsolat.

4. Ha elkötelezettjei vagyunk valakinek, vagy valaminek, akkor feladni -  az nem lehet alternatíva. - hát ezért van az, hogy sokszor az ember a józan ész határain túl is kitart. Kitart, mert belül tudja, érzi, hogy veszítene ha feladná. Nem foggal körömmel kell kapaszkodni, mert az nem egészséges, azzal visszarántom megfojtom a másikat. Csupán belül kell tudnom, éreznem azt, hogy a másik olyan kincs, amit nem engedhetek el a nélkül, hogy én magam ne veszítenék általa. Ugyanakkor szabadnak is kell tudnom hagyni a másikat. A döntés az övé, hogy mikor lépne ki. De el kell fogadnom azt is, ha belát ő is dolgokat. Ahogy azt is, ha én hibáztam el kell tudnom ismerni.

5. Az elköteleztettség különbözteti meg a felszínes kapcsolatot a tartós kapcsolattól. - ez igaz. Sokszor többet ér átfordítani egy érzést, túllépni egy felszínes pillanaton, hogy később mélyebb és tartalmasabb pillanatokat élhessek meg.

Én soha nem hittem a férfi és nő közötti barátságban, a két nem alapvető különbségei miatt. Azonban az Élet megmutatta, hogy van ilyen. Elköteleződni egy ember mellett a nélkül, hogy testiséget vinnék a kapcsolatba, belátni azt, hogy a pillanatnyi vágynak engedve kevesebbet nyernék, mint ha túllépek azon, nekem újdonság. Igazi tisztelet és megbecsülés, óvatossá is tesz és tanít is. Hálás vagyok ezért. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése