Szikrázó, verőfényes napsütés, szürkés kék ég, jéghideg és hó. A leggyönyörűbb látvány. Ez azt hiszem nem is kíván egyéb leírást. Melóba menet élveztem a mentális csendet, meditáltam és jó volt. Ahogy jöttem a Művészeti Szakközép párkányán feltornyosult havat valaki helyenként megszakította, gondolom okkal, de pont úgy nézett ki, mint néhány vasúti kocsi egymás mögött a hosszú vonatsoron. :D rajzoltam a legelsőnek ablakokat és vezetőfülkét :) mert nekem ez jött le a formából.
Tegnapi nyomorult napom megkoronázta azonban a szomszéd kislány alkotása. Ha még ma meglesz, lefotózom. Kis Sárkányom a hókupac alól alig látszik ki, de a leányzó elé egy hatalmas szívet, a motorháztetőre meg még egy nagy szívet és a nevemet rajzolta illetve írta fel. Ahogy a bringám poros sárvédőjére is rajzolt szívecskéket. :) Annyira jólesett. Alkalom adtán viszonozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése