30 cm hó alól...

Üdv a hó alól... Rég vágytam, vártam a fehérséget, talán mert az új és a tabula rasa érzetét kelti, vagy csak mert egyszerűen szép látvány. Tény, hogy mostanra lemondtam róla, erre jött az áldás ezerrel. Vasárnap "csak" három órát lapátoltam és söpörtem a teraszt, pedig igazán nem nagy... Azonban a mínuszkban várva a buszt, vagy a hófúvásban trappolva felfelé a hegyre ahová költözött az iroda, van időm hallgatni a hóesésben a legszebbet. Azt a tompa, élettel teli csendet, ami csak ilynekor tud a tájra ülni, a hóval együtt. Néha azon kapom magam, hogy arra vágyom, bár csak ez a csend maradna bennem is örökké. De ahhoz még hátra van a legnehezebb... Addig meg hálás vagyok ezekért a pillanatokért, mégha nem is tartanak örökké, mégha csupán úgy is tapasztalhatom meg, hogy kintről befelé hallgatom a csendet. De átmos és kitisztít és talán mégis csak új dolgok kezdetét jelzi a tél, a hó. Mert mindennek meg kell halnia, el kell múlnia, hogy a helyébe valami új dolog tudjon érkezni...