Mostanában azt vettem észre magamon, hogy kb. egy nap alatt letudom a depimet. Eddig dagonyáztam benne, hosszú hetekig, hónapokig, de mára megtanultam felismerni, hol hogyan húzom le magam a kakiba. És a nagy Kreátor mindig küld valakit ilyenkor, aki kvázi "helyre pofoz".
Tegnap pl. mert a depim csütörtök este indult neki és pénteken tetőzött, ügyintéztem a kocsim kapcsán. Hehe megvettem a banktól már hivatalosan is az enyém, egy darabig. Szóval annyira meglepődtem az ügyintézőn. Azt hittem kivágnak, mert se forgalmi se törzskártya nem volt nálam, a bankban ugyanis nem mondták, hogy ez is kellhet, csak a kérelem az opció levételére. De nem ragozom. Közölték időpont kéne. Mondom sajnos nincs, mikorra lenne? Hááát szerda. Mondtam, nézze én ma azért kaptam szabit, hogy ezt elintézzem nem biztos, hogy lesz más alkalmam. Mire a csaj a recepción, várjon egy pillanatot. Egy telefon és már a kezemben volt a rajtszám. Kb. 5 perc és benn voltam a tett helyszínén. Ügyintéző hölgy ránéz a nevemre. Fel rám. És mosolyogva közli, magának milyen szép lánykori neve van. Miért nem tartotta meg? Ledöbbentem. Mert igaza van. Annyira meg akartam szabadulni a nevemtől az Apám révén, de már úgy vagyok vele, hogy csupán csak mellé kellett volna venni a másikat. De már mindegy, nem tudom mi lesz a vége, az is lehet, hogy visszakapom :D. Lényeg a lényeg, e kapcsán az ügyintéző kedvesen, aranyosan elcsacsogott velem, és közben pikk pakk átírta rám az autót. Végül úgy léptem ki, hogy még én éreztem magam megtisztelve. Fura, hogy vannak emberek, akik így is tudnak. Ezt értékelem is.
Ekkor kezdett a depim burka repedezni. Nagyot akkor szakadt, amikor az utcán összefutottam egy régi Aikido-s társsal. Hét éve láttam utoljára, akkor fordult nagyot az ő élete. Válás, szerelem szinte egyszerre jött neki, az önmegvalósítás kezdetével és a kislánnyal a pocakjában, akire annyira vágyott már a fia mellé. Hatalmas élmény volt vele beszélni. Látni azt, hogy hová jutott, hogy boldog, kiegyensúlyozott és csak úgy ragyog. Hét éve is meghatott a kisugárzása, most is meghatott. Sőt. Megerősített egy csomó mindenben, és még jógára is elhívott. Ezt még meggondolom, de minden esetre akkor és ott pont arra volt szükségem, amit tőle kaptam. Ezek után kis kitérővel levegőztem egyet a téren, aztán haza mentem, mert hirtelen hűlt le az idő és hát úgy tűnik a nagy változás nem csak a hirtelen vége a nyárnak és itt az ősz esetében igaz. :)
Itthon aztán Ryan Gosling filmeket néztem. A Drive után muszáj volt, de nem is csalódtam benne. A Half Nelson és a Blue Valentine volt a legjobb... Meg se lep, hogy nyilas, az meg főleg nem, hogy a gyerekkorát ő is utálta, hogy őt is molesztálták az általános suliban, és neki sem voltak kiskorában barátai. :D Hát kérem ilyen háttérből lesz a legjobb színész. :D Szóval a Gosling filmek után voltam a mélyponton, bár már repedezett depiburokkal, mert már tudtam, hogy saját magam tosztam megint a padlóra olyasmi miatt, amiben megint odaképzeltem valamit, ami nem volt talán ott soha. Megint többet gondoltam, mint a tények :D Egy szóval megint kreáltam. Aztán aludtam rá egyet. És ma úgy keltem, hogy minden ok. Helyére kerültek a dolgok és tudom, hogy bármi lesz is úgy lesz a jó.
Nem akarok magammal kitoszni, minek szenvedjek fölöslegesen? Többet érek magamnak attól, hogy beledumáljam magam valamibe, ami nincs is ott. Szóval egy nap és helyre kalapáltam magam hathatós segítséggel persze, de ha felismerem, akkor a Kreátor már tud segíteni. :) Hálás vagyok, hogy felismerhetem ezeket a szitukat. Ma meg jót fogok sütni a Keresztanyámmal :) és akkor már tényleg minden a helyén lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése