A hajsza tudatosítása
Kezdd el észrevenni a gondolataidat. (jól kezdődik ez a rész, és nekem most pont ezt kell tennem...)
Szóval érdemes ezt úgy kezdeni, hogy odafigyelünk a telefonbeszélgetéseinkre. Ilyenkor tudatosan tudunk önmagunkra figyelni, és a másik nem láthat bennünket.
A felmerülő gondolatainkra kell figyelni, miközben felemeljük a kagylót és felhívunk valakit, aki fontos nekünk. Vajon mit teszünk?
Eltervezzük fejben, hogy mit fogunk mondani? Szeretnénk egy bizonyos képet kialakítani a másikban? Milyen érzések társulnak bennünk hasonló helyzetekre? Bennünk hol bukkannak fel ezek az érzések? Kutassuk fel és vegyük észre mennyire igénybe veszi ez a testünket.
Ha tudod, hogy a közeljövőben személyesen találkozol valakivel, aki fontos a számodra előre elképzeled a jelenetet? Esetleg begyakorolsz néhány elmés megjegyzést; eltervezed mit fogsz mondani, tanácsolni neki; és milyen témákat érdemes felvetni, elkerülni? Találkozás közben gyakran támadnak negatív gondolataid, hogy miként lát téged a másik ember? Beszélgetés után mentális boncolgatást végzel; megpróbálva rájönni, hogy hol nyertél és vesztettél pontokat; és mit kellett volna mondanod, vagy tenned, hogy jobban szerepelj?
Örömöd leled az utólagos értékelésben, vagy inkább terhes a számodra?
Nem boncolgatni kell, a lényeg, hogy a felmerülő gondolatokat észrevegyük. Felismerni a helyzetet és tudatosan megélni ezt...
Ez most rövid bejegyzés, de nekem annál hasznosabb. Rádöbbentem ugyanis, hogy a férjemmel való találkozás során igenis rettegtem beül; hogy mit szól hozzám, hogy mit gondol rólam és látni rajta, hallani tőle, hogy nem akar; számomra utólag vált világossá, hogy mekkora fájdalom... Hiába tudjuk mind a ketten, hogy működhetne, ő nem akar tenni érte semmit, nekem pedig ezt elfogadni a világon a legnehezebb. Beszélgetés közben rájöttem azon járt az agyam, hogy megértessem vele ezt, de fölöslegesen erőlködtem. Úgy érzem ez által nagyobb hibát követtem el, mintha nem szóltam volna semmit. Talán csak élvezni kellett volna vele azt a néhány órát. Kötetlenül beszélgetni és felfedezni mi lett belőle. De ez nem így történt. Ehelyett felismerések sora történt, gondolatok, érzések jöttek elő, és megint ott tartok, hogy elveszítettem az ember, akit szeretek, történt bármi is közöttünk nem számít. Ő nem akar engem, és nem is érez semmi olyat, legalább is ezt mondja. Pedig az ember csak arra mondja, hogy képtelen, ami elől tudatosan elzárkózik. Hiszen az érzések ott vannak. Mert akkor miért ragaszkodik, és én miért nem tudom elengedni, miért ver a szíve gyorsabban, mikor átölel. Én meg minek gyötröm magam ezekkel a dolgokkal, mikor be kéne látnom, hogy ő nem akar. A mostani kapcsolatában nem őszinte se magával se a másikkal, állítólag velem igen. Én viszont úgy érezem más van az életében talán egy harmadik lépett be vagy van kialakulóban nála. De nekem ehhez már mi közöm hét hónap különélés után? Hajsza, megint elvárások és azok tudat alatti elutasítása, becsaptam önmagam. Hagyjak fel minden reménnyel, vagy bízzak abban, hogy ez csupán az éjszka utolsó legsötétebb órája? Erre csak az idő tud választ adni, mert nekem fölösleges kotorászni ebben a dobozban. Szóval megint lecsukom a feledelét és visszatolom a sarokba a többi közé...
De, hogy ne csak sírjon is a szám. Mélységes depressziómat felismerve kapkodni kezdtem a nap folyamán, hogy mivel rángassam ki magam. Fűhöz fához, mert vágytam volna egy kis gyengédségre és megértésre. Persze csak önmagam tudom ezt megtenni magammal szemben, de valamiért nem akartam, de másoktól hiába várnám ezt. Végül az hozott enyhülést, hogy tudatosan elkezdtem figyelni a gondolataimra, ahogy a fenti gyakorlat sorban is leírtam. Kényeztető körtés palacsintát sütöttem, rendzgettem a növényeket, ültetgettem, s végül az élet összeterelt a szomszédasszonyommal, akivel jót beszélgettünk. Mire észbe kaptam, már jobb volt a lelkem is. A szomszédasszonyom depisebb volt nálam és nagyobb szüksége volt arra, hogy meghallgassák, mint nekem. Örülök, hogy valamelyest oldani tudtam benne a szorongását és hálás vagyok a sorsnak, hogy adhattam neki, ezáltal én is kaptam. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése