Önszivatás magas fokon...

Kb. egy hete rágódok. Magamban, csendben, de a hétvégén kezdett a kép tisztulni. Mi is lenne a kérdés, mint a szívem és az eszem közötti választás. Olyasmire döbbentem rá, amit eddig nagyon szépen nyomtam el magamban. Mást akar az eszem, akivel élni tudnék, és megöregedni. Mást akar a szívem, akivel boldog is lennék, és minden de minden klappolna. Hogy mi ezzel a bibi. :D Az ÉLET az utóbbit talán preferálná, de az illetőnek nem úgy kellek. Szóval egyiknek se kellek. Ma reggel arra ébredtem, hogy mindkettőt el kell engednem. Hogy önmagam maradhassak egységben egészként, ahhoz mindkettőt nekem kell magamban elengedni. Hiszen ők mást akarnak. Hogy én mit szeretnék az most mellékes. Vagyis nem, én ÖNMAGAM szeretnék lenni...