Amikor alap igazságokat olvasok, vagy azokkal találkozom, valahogy midig libabőrös leszek és legbelül tudom, hogy az IGAZ. Még akkor is, ha nem tudtam megfogalmazni korábban, csak éreztem, hogy valamiét úgy van, valamit úgy helyes megtennem, ahogy.
A.J. Christian könyvében a Mit keresett Istenem a nappalimban címűben annyi ilyen alap igazsággal találkoztam már, hogy kora hajnali kis rituálém (jóga, torna, víz és vitamin, reggeli közben olvasás) kibővült a hűhaaaaaaa már rohanni kéne kapkodással. Csak egy idézet, előfordul, hogy lesz több is, de úgy gondolom mindenki a maga módján kell megtapasztalja a felismeréseket, a hűha élmény egyedi, senkiét nem utánozhatom le, senkiét nem vehetem át. Ami valakinek jó és üdvös, az az ő tapasztalata, nem az enyém. Akkor lesz az enyém, ha a hűha élmény megvan hozzá, ha tudom és érzem ott belül, hogy ez az és IGAZ. Erőltetni lehet, csak nem érdemes úgy gondolom.
De akkor :) döntse el mindenki maga, hogy ez számára mennyire igaz.
"Ha egy másik élőlénnyel kapcsolatba kerültök, mindig megindul a kölcsönös energiacsere. Már a fizikai érzékeitekkel való egymásra figyelés előtt az aurátok – azaz ti, a finomabb rezgésű valóságrendszerekben – végigsimítják, feltérképezik egymást. Ha a két aura harmonizál, akkor szimpatikusak lesztek egymásnak, vagy szeretni fogjátok azt a bizonyos állatot, növényt vagy helyet. Mivel mindennek, a legkisebb atomnak is megvan a maga energiája, amely vagy megfelel az egyéniségeteknek, vagy nem. Amikor egy emberrel kerültök kapcsolatba, a találkozáskor meginduló folyamat akkor működik tökéletesen, ha az ego akaratán túl játszódik, és önmagatokat tudjátok adni, majd ugyanilyen természetességgel tudjátok befogadni a másikat. A kapcsolat akkor az igazi, ha az együttlétetek alatt a partneretek is ezt az élményt éli át. Ilyenkor jól megértitek, kiegészítitek egymást: ha olyan tapasztalatokkal tudjátok gazdagítani a tudatotokat, amelyre mind a kettőtöknek szüksége van, akkor kölcsönös energiacsere jön létre. Ha az évek folyamán mindketten más irányba változtok, a Valóság más megnyilvánulásai iránt kezdtek érdeklődni, akkor már nem harmonizáltok egymással. Ilyenkor nem célszerű erőltetni a kapcsolatot, hanem mindenki járja a saját útját."
Én mindenesetre reggelente győzöm az államat felkaparni a konyhakőről és összeszedni magam, hogy minél előbb menetkész legyek. De örülök, hogy így van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése