Nem itt most nem a RockAndRolla című Guy Ritchie alkotás Gerry Butler által megformált karakteréről van szó. EgyKét Há... új év, új helyen az iroda, ideje nekem is újra indulni, rebootolni magam. Kezembe akadt A.J. Christian Mit keres Isten a nappalimban című könyve. És a sorokat olvasva fogtam fel, amit a barátnőm hónapokon át próbált velem megértetni, de én lévén elég makacs, önfejű nyilas a fülemnél tovább nem engedtem a dolgokat. Bevallom nőiesen elszégyelltem magam. Szégyenlem, hogy a barátnőm az idejét szánta rám, sokszor órákon át próbálva velem megértetni azt az egyszerű tényt, hogy minden dolog, ami velem történik, miattam van. Mindenki a maga kis világában él, a maga kis világát teremti meg és a maga korlátaival fogja fel azt. Pedig a korlátok csak illúziók. Mert az az igaz, ami van és az van, ami igaz. Hogy ez milyen egyszerű tény! És én milyen süket és vak voltam erre eddig, mert bármi lehet, bármi megtörténhet, ha hagyom magamnak, és merek hallgatni a szívemre. Mást meg nem befolyásolhatok, hiszen az, ami számára van neki az a tökéletes és az igaz, azt fogja fel, azt érti meg. Én pedig hogy is változtathatnék ezen, az csak az én kis egóm buta kis akarata lenne...
Szóval újra kezdés, korlátok lerombolása melynek első lépése, hogy feloldoztam magam az utóbbi három hónap eseményei alól, felszámolva az engem még ahhoz kötő dolgokat. Úgy mint emailek, mondandók, tárolt smsek. Mert ezek lekötnek valakihez, aki pedig nem akar tőlem semmi olyat. Gyakorlati megvalósítást igen, de érzelmeket nem. Mert az veszélyes :) De nekem meg ez kevés, úgyhogy ideje lépnem.
EgyKét Há, akkor az első lépés azt hiszem meg is volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése