Tegnap akartam blogolni (fú milyen magyartalan, de hát hogy lehet ezt máshogy mondani?), de hát úgy esett, hogy későig kimaradtam. Szegény cicám, a vásott kölyök, kicsit sértett is volt. De hát mit lehet tenni, amikor az egyik legjobb barátom, /volt kapcsolat, szóval az ex, akivel azonban a barátság sokkal jobban megy/ volt itthon, és hát összeültünk dumálni. Évente két ilyen alkalom ha adódik, akkor az nagy szám. Szóval nagyon tud hiányozni. A meglátásai, a józansága, a mód ahogy önmagát látja, kezeli. Az, hogy meri vállalni, hogy férfiból van, és nem is akar engedni ebből, miközben tudja, hogy nem tökéletes, de azzal is tisztában van, hogy mire képes.
Na szóval, tegnap Ő mondott olyan okosságokat, hogy ahhoz, hogy el tudja magát kötelezni, mint férfi a szertett nő mellett /összeköltözött a Kedvesével, most először tett ilyet!!/ előtte élni kell, tombolni, tapasztalni. És annyira igaza van! Hát hogy a túróba ne kéne tapasztalni ahhoz, hogy el tudjam dönteni akarok e valamit, vagy sem. Nekem is meg kellett tapasztalnom önmagam, feszegetni a határokat, felállítani a korlátokat, hogy miben mit vállalok, meddig megyek el. Még ha ezt töményen is éltem meg az utóbbi időben. Na jó voltak azért korábbról is dolgaim, de hát nem vadultam mint az én barátom, viszont igen hasznos tapasztalatokat szereztem.
Jó volt vele, és e kapcsán a rég nem látott haverokkal is összeülni kicsit. Úgy már tény, hogy nem ismerem, de a barátság amúgy is előbb volt közöttünk, és az most is megvan, csak most még szorosabb, elvárásoktól, egyéb sallangoktól mentes mert ezek hiányában merünk tényleg őszintén beszélni magunkról és meg is hallgatni a másikat. Én legalábbis így érzem. Szóval Ő mint férfi, azt mondja, a Kedvesnek igenis teret kell hagynia ahhoz, hogy Ő férfi lehessen, és Ő is teret hagy neki, hogy nő lehessen. Mert csak így működik, és persze minden problémát azonnal megbeszélni, letisztázni, szabályokat felállítani, amihez mindkét fél tartja magát. Hát kérem, pont ez hiányzott a házasságomból is... Egy szóval én is éretlen voltam rá.
Viszont a mostani eszemmel vele egyet értve, olyan büszke voltam rá, mikor ilyesmiket mondott. Az én jó pajtásom, az ex szeretőm és most lelki jó barátom bizony komoly férfivá lett. És mer is az lenni! A Kedves megfogta az isten lábát vele és ezt tényként mondom! Olyan jólesett látnom Őt ilyennek, és úgy örülök annak, hogy boldog! Tudom, hogy jó úton halad végre. Azt teszi, és pontosan ott, amit szeret, és ott él, ahol lenni akart. Az nő az oldalán pedig segíti őt ebben.
Amiket nekem is mondott, abban meg is erősített, el is gondolkodtatott és igaza is volt. Ez után a jó este után pedig haza érve az én méltatlankodó, vásott kölykömhöz hétköznap ide vagy oda én bizony megnéztem egy nagyon jó vígjátékot, amire már egy ideje fájt a fogam. És mit ad isten pont belevágott a blogom témájába is. Az egyszerűen bonyolult című Hollywood-i alkotásban Meryl Streep és Alec Baldwin nyújtott hatalmasat. Egy volt házaspárt játszottak, akik sok évvel korábban szétváltak, mert egyikőjük sem volt igazából elégedett önmagával így a másikkal se tudott kijönni. 10 évvel később azonban az asszony már teljes életet élt álom meló (saját pékség, ami étterem szerű reggeliző hely), a gyerkőcök kirepültek, s ő nőként, anyaként egyaránt önmaga volt. Szóval önmegvalósításba fogott, ház átalakítás stb. Ebben a felhőtlen, légies állapotában döbbent rá az Ex, hogy kit és mit dobott el. Persze, hogy vissza akarta kapni őt, de mivel a múltban élt, miközben az asszony már rég előre tekintett, így hiába lett volna jó a kapcsolat felmelegítve, hiába volt sokkal jobb a szex, hiába értékelte volna az férfi az asszonyt, nem működött volna közöttük a dolog. A két színész nagyon jól játszott, a történet teljesen az életre húzható volt, igenis elgondolkodtatott egy két helyzet, főleg, hogy a nő hogyan hozta magát rendbe lelkileg és vállalt magáért felelősséget, míg a férfi csak sodródott. Próbáltam nem túl hangosan felvihogni egy két olyan jelenetnél, hogy se a szomszédokat, se a vásott kölyköt ne zargassam fel mellettem.
A film közben azonban azon járt a fejem, ha a férj is túllépett volna a dolgon, elengedte volna az asszonyt és nem csak elhagyja egy másikért, akivel a házassága kész katasztrófa volt, talán a volt feleséggel igazán boldog lehetett volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése