Szeretni tanulni, ezt a címet adtam a blogomnak, mert mindenki életében eljön az a bizonyos pillanat, amikor szembesül, rádöbben vagy az arcába mondják, hogy hát drágám, ennyi voltál.
Ilyenkor a legtöbben (tisztelet a kivételnek) általában összeroppannak érzelmileg, vagy lelkileg. Az általam is megélt alternatívák: depresszió, önpusztítás, esetleg a kettő együtt. De volt, hogy tomboltam, vagy továbblépve azonnal a sűrűjébe ugrottam. Mikor melyik ment éppen jobban, bár mindig attól függően én hogyan éltem meg a kapcsolat elhalását. Persze ezek rám értendőek, mert ennél jóval bővebb a kör, de mindenki vérmérséklete szerint éli meg a fenti szembesülést.
Mit tehet ilyenkor az egyszerű halandó, hogy kezelje, túlélje, megoldja a fájdalmas helyzetet?
Dr. Csernus Imre szerint két dolgot:
A - lassan, időigényesen és tételesen mérleget készít magával, hogy mit hol toszott el. /na nem szó szerint így mondta :), de A Fájdalom Arcai-ban pontosabban is meglelhető eme teória/
B - gyorstalpalón halad szakszerű segítséget kérve.
A Doktor Úr általában mindkét módszert jónak tartja, azonban inkább a másodikat látja járhatóbb útnak. Meg kell mondjam, igaza van.
A fenti helyzet kezelése senkinek sem könnyű, de a struccpolitika nem oldja meg, ahogy semmit a világon. Viszont eljutni oda, hogy a B variációt felvállaljuk, nos az kemény dió.
Tapasztalatom szerint az emberek - kihaénnem alapon - az A variációt választják. Akárcsak jó magam kezdetben. Ez a megoldás keresés eddig az életem felét emésztette fel. A 3. X-en túl azonban az ember elgondolkodik, hogy hát az időnk véges és talán pazarlás a hónapokig, ne adj évekig tartó vergődés.
Szóval én ez úttal úgy döntöttem, hogy jelen helyzetemet kezelendő a két variációt kombinálva, és a barátok segítségét (ezúton is megköszönöm mindenkinek) kérve, amolyan A+B=C útvonalon indulok meg.
Hogy mi lesz a vége? Nem tudom. Ez a blog egy állomás ezen az úton, ami fájdalmas, rögös, de nagyon tanulságos és végső soron az élet értelmét tükrözi.
Szeretni tanulni nagyon nehéz. Nem azt jelenti másokat tanuljunk meg szeretni. Önmagunkat kell megtanulnunk szeretni, másokat csak ez után tudunk. De végső soron a szeretet maga egy tanult viselkedés, de nagyon összetett és nagyon sok mindentől függ.
Van két nagyon jó könyvem (mostanában ösztönösen nyúlok a boltban az ilyenek felé) a témában. Majd alkalomadtán idézgetek belőlük. Addig meg falom a következő könyvemet. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése