Akkor haladjunk tovább a harmadik fejezettel. Ez egy hosszú fejezet lesz, több részből áll és ezért több részben is fogom postolni.
Az elfogadás keresése
Önmagunk elfogadásának fókusza ha kívülre helyeződik, akkor már a reakció és mások véleménye fogja meghatározni, hogy mit gondolok magamról.
Byron nagyon egyszerű példát hoz erre.
Egy gyermek ha játék közben, amivel önmagát szórakoztatja, valami váratlan és látványos dolgot tesz pl. bukfencezik és ez kiváltja a környezete tetszését. A következő bukfence már a környezetének szól és nem csak magának. De ha a fókusz középpontja a többiektől elvárt válasz, akkor ott már megjelenik az aggodalom, hogy esetleg nem fog tetszeni másoknak, amit teszek.
Ha mások elfogadását keresem, idővel már csak erre tudok figyelni. Talán akkor tűnik fel másokban ez a viselkedés, amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy kellene, pl. amikor görcsössé válik egy üzleti tárgyalás. Ilyenkor találgatni kezdünk, hogy kinek mi járhat a fejében és mi teszi őt nyugtalanná. De nem kell elhinnem a saját gondolataimat még akkor sem, ha rendíthetetlen ténynek tűnnek. A szenvedéstől való megszabadulás feltétele, hogy először feltárjam azokat a területeket magamban, ahol hiedelmek vannak jelen az életemben. Legyen ez barátság, munkakapcsolat, szerelem, együttélés, házasság, szeretői viszony.
Talán egy fájdalmas, vagy ismétlődő eseménytől kell visszafelé haladni, hogy megtaláljuk a gondolatot. Ha le tudsz ásni odáig, ahol ezek a fájdalmas és kellemetlen helyzetek generálódnak, a gondolat nyomán megtalálod a megoldást is. Ezek azok a vélekedések, amik megkérdőjelezés nélkül maradtak, végül elszigetelődéshez és szenvedéshez vezetnek. Ha egy ilyenre is rátalálsz, kérdőjelezzed meg, hogy vajon tényleg igaz-e? Vedd észre a szenvedést, amit okoz, aztán engedd el és érezz rá a nyugalomra, ami akkor lenne teljes, ha a gondolat nem létezne.
Benyomást tenni
„Ha azt akarod, hogy az emberek szeressenek, meg kell nyerned őket.” De vajon valóban igaz ez?
Mások megnyerése, a hiedelem szerint az első benyomással kezdődik. Ezt azt jelenti, hogy valaki igyekszik egy bizonyos képet kialakítani, maga után hagyni a többiek elméjében. Vagyis látszatot akar kelteni bennünk magáról, hogy őszinte, egyenes, okos, szép. De ez olyan mintha egy hatalmas pecsétnyomóval járkálna, amivel elménkbe erőlteti a pozitív kép lenyomatát. A hiedelem szerint, ha ez sikerül, a kapcsolat jól kezdődik.
Az egyik mód arra, hogy ellenőrizzem a gondolataimat, ha megfigyelem az érzéseket, amit mások keltenek bennem, ahogy próbálnak benyomást tenni rám. Mit látok, milyennek látom a másikat, aki így tesz? Lehet, hogy ha csak egy kicsit zavar a viselkedése, félre teszem és belemegyek a beszélgetésbe. De ha a másik továbbra is jön azzal a szükségem van a szeretetedre bélyegzővel, egy idő után vagy feladjuk, vagy ha tényleg kíváncsiak vagyunk rá, meg kell találnunk a módját, hogyan láthatunk a tetszeni akarása mögé. Vajon az erőfeszítései, hogy benyomást tegyen rám segítenek abban, hogy megszeressem őt? Van egyáltalán értelme úgy gondolni, hogy valamilyen benyomásnak mindenképpen ki kell alakulnia bennünk? Mi dönti el, hogy mit gondolunk a másikról? Figyelsz és hallgatod őt míg beszél, aztán az elméd amikor készen áll rá, meghozza az ítéletet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése