„A szabadság az, amikor mindenkinek lehetősége van döntést hozni és cselekedni.”
-Jean-Paul Sartre
Heather Belle és Michelle Fiordaliso Exelős könyvében az alábbit olvastam jelenlegi lelki állapotomra:
ASPHALT egy mozaikszó arra, amikor a legsebezhetőbbek vagyunk függőségünk tárgya által. Vagyis az alapja a HALT Hungry (éhség), Angry (harag), Lonely (magány), Tired (fáradság), mely együtt a HALT vagyis az állj szót adja ki. Magyarul, ha ezek bármelyikét érzem magamban, akkor jobb ha nem teszek semmit, mert becsapom magam, mert ilyenkor más dolgok húzódhatnak a háttérben (pl. a fent említettek valamelyike). Az írók kibővítették az alap mozaik szót az ASP előtaggal, vagyis Anxious (nyugtalan), Sexual (szexuális túlfűtöttség), Premenstrual (PMS szindróma).
Rám azt hiszem e mozaikszó eleje érvényes most legalábbis a P bötűs része. Lévén nem vagyok éhes, túl vagyok a kedvenc tejbepapimon (fahéjjal, gyömbérrel és Anyukám-féle narancs lekvárral). Utóbbi által karácsonyi süti jelleget ölt a papi. Szóval kényeztetve voltam. És nem, cigire sem éhezem. Jelentem múlt hét végén az uccsó szál után ismét félre lett téve a második doboz és némi öngyula, ha úgy adódik, szóval már rágyújtani sem gyújtok rája. Harag? Jó ideje nem éreztem ilyet, és ez engem is meglep. Magány, na jó ez igaz... Fáradtság? Jól van na jól van, beismerem. Nem aludtam jól az utóbbi napokban. Nyugtalanság, nem mondhatnám, szexuális túlfűtöttség? (ironikus kacajjal kérdem, ugyan kire lennék?)
Viszont PMS Igaz, vásott kölyköm jelzi, hogy szezon előtt állok nem sokkal. Ilyenkor különös figyelemmel van irántam. Roppant territórikus lesz, a közelemben mászkál, és folyton hozzám dörgölőzik. Meg mindenfélét kitalál, hogy magára vonja a figyelmem. Most éppen a hátizsákomat borongatta fel, és azzal a fura fénnyel a szemében, hatalmasra tágult pupillákkal belegömbölyödött a hátrészébe a pántok alá. Múlt héten edzeni voltam ugyanis. Szaunával egybe kötött lájtos mozgás, persze izomláz az volt utána napokig. Ami nem baj, és kellemesen kifáradtam. Vissza kell térnem úgy hiszem, jót tett, bár a társaság nem. Szóval belefeküdt a zsák hátrészébe és a pántok alól kuksizza, hogy mit művelek már megint ezzel a fehér izével az asztalon, amin annyit szoktam kopácsolni.
Szóval ASPHALT egen, e van, és klasszikusan el is követtem azt a hibát, amit a könyv is ír, hogy kerülni kéne ilyenkor. Vagyis nem álltam meg, amit meg kellett volna...
S hogy mi volt a kiváltója ennek az állapotnak. Hosszú folyamat. Múlt hétről még talán. Ehhez jött a hétvége, a PMS majd végül a mai nap. Normál körülmények között nem vettem volna zokon, a történteket, hogy kiraknak a szobából egy másikba, hogy a helyemre ülhessen az új kollegina. Nos tény, hogy vágytam erre, mármint másik szobába kerülni, de miután délelőtt hülye szituba keveredtem az csopvezzel, előtte meg azt álmodtam a hét végén, hogy kisboss közölte ez az uccsó nyár, amikor komoly feladatot adott, háááát na, az ember lánya borúsabban hajlamos látni a dolgokat.
Igen, beismerem, mostani helyzetemet újfent magamnak köszönhetem, erre ugye egy szó van, az meg a KARMA, de tény, hogy a kollégák (tisztelet a kivételnek) sem voltak előítélet mentesek velem. De hagyjuk ezt, lényeg, hogy végső soron megint csak magamnak köszönhettem nyomoromat.
Amikor az ember dönt, mellékes hogy kényszerből, vagy saját akaratból, szembe kell néznie a következményekkel. Rövid távon ez rendben is van, az ember tudja, hogy miért kapja a pofont. De hosszú távon más a helyzet. Ha jó alaposan meglengettem azt a tekegolyót, sokára fog visszakanyarodni felém, de egy biztos, a gravitáció miatt ne csodáljam, ha úgy hókon nyom, hogy a fal adja a másikat. Szóval fogjam be a kis számat, amit már teletömtem a finom fahéj, gyömbér, narancslekvár által felturbózott vegyes papimmal (fenébe ez tényleg jó lett...) és lássam meg a jó oldalát a dolgoknak.
Magány, nos még élek, tehát maga a tény, hogy felismerhetem, hogy magányos vagyok végül is jó dolog. Fáradtság? Oké, van tető a fejem felett, vagy ágyam (hát nagyon érik a csere, de nemsokára galérián alszom majd!!), tehát ne siránkozzam, mert másnak ennyi se jut. PMS hurrá!!!!!!!!! Bánom én, hogy milyen a hangulatom tőle, ha egyszer meg fog jönni!!!!!!!!! Soha nem hittem volna, hogy ujjongani fogok a tudatra, hogy megjön, de miután átéltem még - ha csak ideiglenesen és mesterséges kiváltással - a klimax állapotát, megtanultam értékelni a piros betűs napokat. Mindig utáltam a testem emiatt, de most ettől is nőnek érzem magam. Éljen az ösztrogén és remélem még jó darabig így lesz, és ha eljön az ideje és az is, aki tényleg akar engem, nem vész kárba a DNS.
Szóval megpróbálok élni a szabadságommal, dönteni és cselekedni egyben. Postolom a bejegyzést, majd kitakarítom a vásott kölyök wc-t, beáztatom a papis ibriket (az értékek mentése után), aztán levakarom magamról a napi szennyet és elteszem magam holnapra. Holnap pedig átrendezem azt a szobát, átcuccolok és tojok mindenkire, végtére is a mellettem lévő szobában egy nagyon aranyos, példa értékű kollegina ül, akivel úgy hiszem jóban leszünk. Depi hullámok meg majd biztos jönnek még, de bízom benne, hogy az amplitúdók egyre laposabbá válnak, és egyre ritkábbá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése